Ha az éjszaka közepén megcsörren a telefon, ez többnyire nem sok jót jelent. Így történt Gottfried Wanzllal is 2012. február 11-én, amikor egy izgatott hang jelentette: „Nézzen ki az ablakon! A 4-es számú üzem lángokban áll!” Vajon a család életműve tényleg a tűz martalékává válik? Hatalmas tűz lángolt a galvanizáló épület felett, füstfelhőbe borítva a környéket. Ezen a sorsfordító éjjelen Gottfried Wanzl rengeteg tűzoltóautóba, keresztül-kasul futó tömlővezetékekbe és vakító reflektorokba botlott az üzem kapujában. A zúgó tűzoltószivattyúk zaját csak az adóvevők éles frekvenciái és a tűzoltók hangos parancsai szakították meg. A vezetőség tagjai a tűzoltóság parancsnokaival végigsiettek azokon a csarnokokon, ahol még nem harapózott el a tűz, hogy átlássák a tényleges helyzetet. Hála az égnek! A tűzvédelmi berendezések nem mondtak csődöt, a tűzoltóság emberei kitűnően végezték a munkájukat, és a tűz végül nem terjedt át a környező csarnokokra. És ami ennél is fontosabb: Szerencsére senki nem sérült meg – sem a munkatársak, sem pedig a segítők.

Amikor két nappal később az utolsó parazsakat is eloltották, láthatóvá vált, mekkora volt a pusztítás tényleges mértéke. A tűz több mint 40 millió eurós kárt okozott, és az épületek mellett a gyártás egyik nélkülözhetetlen, éltető elemét is tönkretette. Vajon ilyen körülmények között is tarthatók a szállítási megbízások? És mi a helyzet a munkahelyekkel – azok is veszélyben vannak? Ami ekkor történt, példátlan a maga nemében. A segítőkészség és szolidaritás valódi hulláma indult meg, a beszállítók éppúgy felajánlották segítségüket, mint a megértő ügyfelek, sőt, a versenytársak. Ami mindenképpen lenyűgöző volt, az a munkatársak reakciója, akik a legkülönfélébb módokon segítettek, hogy ismét talpra lehessen állni. Szinte minden szállítási határidőt és áruval kapcsolatos kötelezettségvállalást sikerült betartani, az eltakarítási és újjáépítési munkálatok gyorsan és mindenfajta adminisztrációs nehézség nélkül zajlottak, így igen hamar vissza lehetett térni a megszokott munkamenethez. Ettől az emlékezetes naptól fogva az a szó, hogy „köszönöm”, új értelmet nyert a Wanzl háza táján. A szerencsétlenségben megmutatkozott, hogy itt az emberek szó szerint tűzön-vízen át összetartanak.