Amikor id. Rudolf Wanzl 1947. május 5-én elindította saját vállalkozását, a cég neve így szerepelt a cégjegyzékben: „Werkstatt für Waagenbau und Reparaturdienste” (mérlegkészítő és -javító műhely). Ez akkoriban okos döntés volt. A túlnyomórészt hentesüzletekből álló ügyfélkörrel fennálló közvetlen kapcsolat révén kapott „természetbeni kedvezmények” abban az időben garantálták az otthoni éhes szájak biztos megélhetését. Miközben a nagy mérleggyártók egyre inkább megnehezítették a fiatal, kis cég működését, a család egy szerencsés véletlennek köszönhetően problémamentesen át tudott állni egy teljesen új, még érintetlen üzleti területre. Az augsburgi illetőségű NCR Nationalregistrierkassengesellschaft vállalat beszállítót keresett fém bevásárlókosarak készítéséhez egy szupermarketmodell számára.

Wegner úr, az NCR igazgatója megszerette ifj. Rudolf Wanzlt, és egy rövid időre munkát is adott neki a vállalatánál. Rudolf Wanzl azonban érezte, ő nem arra hivatott, hogy alkalmazott legyen. Wegner igazgató úr személyében azonban olyan mentort talált, aki az első megbízás mellett sok új, fontos üzleti partnerrel is megismertette, és felébresztette benne az önkiszolgáló üzletek iránti lelkesedést. Wegner úr lehetőséget teremtett számára arra is, hogy elutazzon az USA-ba, ahol Rudolf végérvényesen megfertőződött a szupermarket- és diszkontvírussal. Leipheimba visszatérve azonnal a funkcionális és minőségi bevásárlókosarak és bevásárlókocsik koncepciójának és készítésének szentelte minden figyelmét. Rudolf tehát már korán meg merte tenni azt a lépést, hogy mérhetetlen bátorsággal eltávolodjon a mérlegektől, és kocsikat készítsen. Ezt a szójátékot talán megengedhetjük magunknak, hiszen ezzel a lépéssel egy világpiaci szereplő született...